Tegyük fel, hogy a lehetetlennel határos bravúrt hajtottad végre. Az előző fejezetben tárgyalt attribúciós probléma ellenére sikerült azonosítanod egy támadót, aki egy kifinomult prompt injection támadással üzleti titkokat lopott a cégedtől. Tudod a nevét, a tartózkodási helyét, mindent. Győzelem? Sajnos a neheze még csak most kezdődik.
Üdvözlünk a joghatósági káosz digitális senkiföldjén, ahol a földrajzi határok elmosódnak, a törvények pedig egymásnak feszülnek!
A kiberbűnözés régóta küzd ezzel a problémával, de az AI-alapú támadások egy teljesen új dimenziót adnak a zűrzavarhoz. Már nem csak a támadó és az áldozat fizikai helye számít. A képbe bekerül az AI modell szolgáltatója, a felhőinfrastruktúra, ahol a modell fut, sőt, még az adatok eredete is, amivel a modellt tanították. Mindegyik szereplő más-más országban lehet, más-más jogrendszer alatt.
A joghatósági kirakós darabjai
Képzelj el egy nemzetközi incidenst. A támadás láncolata szétszóródik a világban, és minden egyes láncszem egy újabb jogi csapdát rejt. A leggyakoribb elemek a következők:
- A támadó lokációja: Az az ország, ahol a támadó fizikailag tartózkodik. Lehet, hogy ez egy olyan állam, amely nem működik együtt a nemzetközi jogsegély-egyezményekben, vagy egyszerűen csak nem tekinti bűncselekménynek az adott tevékenységet.
- Az infrastruktúra lokációja: A támadáshoz használt szerverek, VPN-ek, botnetek földrajzi elhelyezkedése. Ezeket gyakran szándékosan választják olyan országokban, ahol a naplózási kötelezettségek lazák, vagy a hatóságok lassan reagálnak.
- Az AI szolgáltató lokációja: Az a vállalat, amely a megtámadott nyelvi modellt üzemelteti. Lehet, hogy egy amerikai cég, de az adatfeldolgozást egy írországi adatközpontban végzi a GDPR miatt. Melyik jog az irányadó?
- A célpont (áldozat) lokációja: A te vállalatod székhelye. Ez adja meg az elsődleges jogalapot a nyomozáshoz, de a karjaid nem érnek el a világ másik felére.
- Az adatok „állampolgársága”: Ha a támadás például európai uniós állampolgárok személyes adatait érinti, a GDPR is képbe kerül, függetlenül attól, hogy a támadó vagy a cég hol található.
Gondolatkísérlet: A „DataLeak” incidens
Egy magyar egészségügyi startup AI-alapú chatbotot használ az ügyfelek időpontfoglalásainak kezelésére. Egy támadó, aki egy kelet-európai országban él (Ország A), rájön, hogy egy speciálisan megalkotott prompttal a chatbotból ki lehet nyerni más felhasználók adatait.
A támadást egy dél-amerikai VPN szolgáltatón keresztül indítja (Ország B). A chatbot modellje egy amerikai tech óriásé (Ország C), de az adatokat az EU-s szabályozás miatt egy írországi szerverparkban dolgozzák fel (Ország D). A magyar startup (Ország E) észleli a szivárgást, és feljelentést tesz. A magyar rendőrségnek jogsegélykérelmet kellene benyújtania Írországhoz a szerverlogokért, az USA-hoz a modell üzemeltetőjének adataiért, a dél-amerikai országhoz a VPN adatokért, és végül a kelet-európai országhoz a gyanúsított elfogásáért. Minden egyes lépés hónapokig, vagy akár évekig is tarthat, és bármelyik ország megtagadhatja az együttműködést.
Mit jelent ez a Red Teamer számára?
Ez a jogi labirintus közvetlen hatással van a munkánkra. Nem elég csak a technikai sebezhetőségeket feltárni; a védekezési stratégiát a jogi valóságra is alapozni kell.
- A megelőzés felértékelődése: Ha egy támadás jogi úton történő felgöngyölítése és szankcionálása szinte lehetetlen, akkor a megelőzés és az elhárítás válik az elsődleges és szinte egyetlen hatékony védelmi vonallá. A „majd bepereljük őket” stratégia egyszerűen nem működik.
- Threat Modeling kiterjesztése: A fenyegetésmodellezés során figyelembe kell venni a „joghatóságilag védett” támadókat. Milyen típusú támadók engedhetik meg maguknak, hogy olyan országokból működjenek, ahol gyakorlatilag érinthetetlenek? Ez befolyásolja a valószínűsíthető támadási vektorokat és a támadók motivációit.
- Incidenskezelési tervek realitása: Az incidenskezelési tervnek tartalmaznia kell a jogi fejezetet, amely felkészül a több országon átívelő, lassú és bürokratikus adatkérési folyamatokra. Tudnia kell a csapatnak, hogy melyik szolgáltatótól milyen adatokra számíthat, és mennyi idő alatt.
A joghatósági káosz hatalmas védelmi vákuumot teremt, amit a támadók kíméletlenül ki is használnak.
Mivel a nemzetközi jogalkotás és együttműködés évtizedes lemaradásban van a technológia fejlődéséhez képest, a védekezés egyre inkább a technológiai frontvonalra tolódik. Ez pedig egyenes út a következő problémához: a megállíthatatlannak tűnő technológiai fegyverkezési versenyhez.